Folytatjuk a sorozatot a Szt. Sz. Istenről. Arról lesz szó, hogy a Szt. Sz. Kr. képére formálja a Benne hívőket, akik Őt szemlélik. Alapige, 2Kor 3,18: Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől. (= ahogy az Úrnak Szelleme formál.)

Egy héttel ezelőtt arról volt szó, hogy a Szt. Sz. a szívünkbe töltötte Isten szeretetét, ezért a hívő ember tud szeretni. Most az olvastuk, hogy a Szt. Sz. Krisztus képére formál azáltal, hogy fedetlen arccal szemléljük az Ő dicsőségét.

A következő kérdésekkel foglalkozunk: 1-2. Kik és hogyan szemlélhetik az Úr dicsőségét? 3. Mit jelent a fedett és a fedetlen arc? 4. Mit lát a hitetlen J. Kr.-ból? 5. Mit jelent elváltozni dicsőségről-dicsőségre? 6. Az Úr Szellemének hatalma az átváltozásunkban. 7. A hívő ember Kr. levele.

1.) Kik szemlélhetik az Úr dicsőségét?

Azt olvastuk, hogy mindnyájan. Ez azt jelenti, hogy minden újonnan született hívő ember, kivétel nélkül szemlélheti az Úr dicsőségét. Szemben azzal az ószövetségi történettel, amit Mózesről ez a rész is említ. Akkor csak Mózes szemlélhette Isten dicsőségét. Mózes arcát az Úr nézése ragyogóvá változtatta. Olv. 2Móz 34:29-35. Nem mindegy, hogy kit/mit nézünk. Ha emberekre nézünk, csalódunk. Ha a körülményekre, hatása alá kerülünk. Ha magunkra, elcsüggedhetünk. Josafát így imádkozott: 2Krón 20:12 nincsen mi bennünk erő e nagy sokasággal szemben. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak tereád néznek a mi szemeink. A mi kiváltságunk az, hogy Kr.-ra nézhetünk, és Hozzá hasonlóvá formál a Szt. Sz.

2.) Hogyan szemlélhetjük az Úr dicsőségét?

Még nem közvetlenül, hanem tükör által. 1Kor 13:12a Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre. Ebben a testben nem bírnánk ki a színről-színre látást. Mózesnek is azt mondta Isten 2Móz 33:20 Orcámat azonban, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén. Isten dicsőségét láthatta, mert az J. Kr.-ra mutatott. Zsid 1:3 Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása. A tükör az Ige és az Úr cselekedetei. Az Igében magunkat is megláthatjuk, de az Úr Jézust is. Láthatjuk Őt emberként a földön, de láthatjuk Őt feltámadottan és megdicsőítve a mennyben. A Szt. Sz. Kr.-t dicsőíti. Őt dicsőségesnek mutatja be.

Milyen J. Kr. dicsősége? Olv. Ef 1,20b-23. A maga jobbjára ültette a mennyekben. A másik tükör az Úr cselekedetei, aminek részesei és szemlélői vagyunk, ahogy a tanítványok. Ján 2:11 Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai. Tudjuk, mi történt Kánában, mikor a vizet borrá változtatta. A menyegzőt rendezőkhöz hasonlóan mi is kerülhetünk szorult helyzetbe, amikor az Úr nem várt módon, csodálatosan megmutatja a szeretetét. Kihoz a bajból, kínos helyzetekből, és örömet ad.

Isten az Ő népe ellenségeinek ítéletben is megmutathatja hatalmát és dicsőségét. 2Móz 14:18 ... majd megdicsőíttetem a fáraó által, az ő szekerei és lovasai által.

3.) Mit jelent a fedett és a fedetlen arc?

2Kor 3,13-14. vers: Mózes leplet borított az orcájára... ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el. Vagyis csak Kr.-ban van fedetlen arcunk. Egyébként lepel van rajtunk. Ez azt jelenti, hogy csak a Kr.-ban hívő ember szemlélheti fedetlen arccal J. Kr. dicsőségét, a hitetlen ember elől lepel fedi. De a hívő ember arcáról is csak akkor tűnik el a lepel, amikor Kr.-ban van. Kr.-ban lenni azt jelenti, hogy zavartalan Vele a kapcsolatom. Meg nem ítélt bűn, képmutatás, álarc viselése elfedi a látásunkat, lepellé lesz az arcunkon. Olyankor nem az Ő dicsőséges arcát látjuk, hanem a rossz lelkiismeretünk és a leplezett látásunk miatt Kr. arcát inkább haragvónak látjuk.

Vigyázzunk, nehogy valamilyen bűn lepelként boruljon az arcunkra, a szemünkre!

4.) Mit lát a hitetlen Jézus Krisztusból?

Tehát aki nem fedetlen arccal, és nem a Szt. Sz. által nézi Őt. Ézs 53:2b-3 nem volt neki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kívánatos! Utált és az emberektől elhagyott volt... és nem gondoltunk vele. A hitetlen ember nem látja Őt dicsőségesnek. Sokan érdektelennek látják, Akivel nem kell foglalkozni, nem kell törődni, sem vele, sem azzal, amit mond. Mennyi közömbös ember van ma is, akik sokkal szívesebben néznek pl. filmet, TV-t, mintsem hallgassák J. Kr. szavait.

Aztán vannak olyanok is, akik utálják, mert rámutat a bűneikre. Pedig azért mutat rá, hogy megszabadítsa belőle, de legtöbben szeretik a bűnt, és inkább benne maradnak. Csak a Szt. Sz. által újonnan született hívő ember látja olyannak J. Kr.-t, amilyen valójában: Zsolt 45:3 Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajkaidon, azért áldott meg az Isten örökké.

Hogy fedetlen-e az arcom, vagy nem, abból megtudható, amilyennek Kr.-t látom.

5.) Mit jelent elváltozni dicsőségről-dicsőségre?

Ez egy átalakulási folyamat, ami abba az irányba halad, hogy egyre jobban hasonlítsunk J. Kr.-ra, mégpedig a megdicsőült Kr.-ra. Ezt jelzi a „dicsőségről-dicsőségre” kifejezés.

Ez azt is jelenti, hogy az átalakulás nem egy pillanat műve. Ez egész életünkön át tart, és szükséges hozzá a szenvedés és a halálba adott élet is. Olv. Fil 3,7-10. Emlékezzünk pl. Eszterre, akit Ahasvérus király feleségül választott. Eszt 2:12 az asszonyok törvénye szerint tizenkét hónapig bántak vele (mert ennyi időbe telik az ő szépítésük, hat hónapig mirtusolajjal és hat hónapig illatos szerekkel és asszonyi szépítő szerekkel) Mirtusz = mirha, a szenvedés és a halál jelképe. Jób 5:18 Mert Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. A mi Urunk is a szenvedés és a halál keserűsége után ment a dicsőségbe.

A feltámadáskor vagy az elragadtatáskor a mi testünk is hasonló lesz Hozzá. Olv. Fil 3:20-21. Feltámadt testben már megláthatjuk Őt szemtől szembe, nem tükör által, és nem homályosan. 1Ján 3:2 vége: hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. Majdnem azt mondtam, hogy akkor befejeződik az átalakulási folyamatunk. De egy másik Ige azt sejteti, hogy nem fejeződik be, sőt mindörökké tart az elváltozásunk, dicsőségről dicsőségre. Ján 17:3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. Ez többet jelent annál, hogy aki megismerte J. Kr.-t, és általa Istent, annak üdvössége van. Ez azt is jelenti, hogy az örök élet, az örökkévalóság szükséges ahhoz, hogy teljesen megismerjük Istent és J. Kr.-t. Hiszen Isten végtelen. Gondolatai is végtelenek és mélységesek. Őt és J. Kr.-t megismerni, és Hozzá hasonlóvá válni a végtelen örökkévalóság szükséges.

6.) Az Úr Szellemének hatalma az átváltozásunkban

A Szt. Sz. hatalmas munkája elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy J. Kr. képére formálódjunk.

(1) Láttuk, hogy most az Igén keresztül szemlélhetjük az Úr dicsőségét. De az Igét meg sem értjük, ha a Szt. Sz. fel nem fedi előttünk az értelmét. Ha nem mutat rá, hogy abban az Igében hol rejlik a dicsőséges J. Kr.

(2) Szó volt arról is, hogy az Úr tettein keresztül is megláthatjuk az Ő dicsőségét. De ha a Szt. Sz. nem irányítja J. Kr.-ra az ember tekintetét, akkor leragad a csoda tényénél, és csak földi dolgokért keresi Jézust, mint azok, akik ettek a kenyerekből és jóllaktak. Hányan vannak ma is, akik csak gyógyulást akarnak, de nem kívánnak Kr.-hoz hasonlóvá válni, mert ahhoz szenvedni is szükséges.

(3) Az Úr az ítéletben is megdicsőül. De ha a Szt. Sz. nem fedi fel az értelmét, akkor csak az ítéletet látjuk: a természeti csapásokat, az aszályt, a háborút, a drágaságot... De nem látjuk benne a dicső Urat, és nem válunk Hozzá hasonlóvá.

(4) Csak a Szt. Sz. által érthetjük meg Isten gondolatait. Azt is, amit az Igében kijelentett, és azt is, amit tesz velünk, körülöttünk vagy a világban. Olv. 1Kor 2:10-12 a Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. ... hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk. Főképpen a legnagyobbat, a kimondhatatlan ajándékát, J. Kr.-t.

(5) Az ezeréves királyságban, amikor Isten a Szt. Sz.-ét kitölti minden testre, akkor eltűnik a lepel az emberek szeméről. Ézs 25:7 elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befedett vala minden népségeket. Akkor felismerik, kicsoda J. Kr., és teljes lesz a föld Isten ismeretével...

(6) Még az örökkévalóságban is szükséges a Szt. Sz. munkája. Mert csak a Szt. Sz. tudja feltárni a végtelen Isten gondolatait, azok mélységeit. Kijelenteni, megértetni, megismertetni velünk Istent, J. Kr.-t, hogy ezáltal tökéletesen hasonlítsunk Hozzá.

7.) A Krisztus képére formált hívő ember a Krisztus levele

Olv. 2Kor 3,3: Krisztusnak a levele vagytok, Isten Szellemével írva; Kr. levele, J. Kr. üzenete vagyunk. Kik felé? Az előző versben az áll, hogy ezt a levelet ismeri és olvassa minden ember. Akikkel csak kapcsolatban vagyunk. Lehet, hogy a szavainkat nem hallgatják meg, nem is kíváncsiak rá, de azt a levelet, amit Kr. a Szt. Sz. által a szívünkbe írt, azt elolvassák, és hatással van rájuk. Mert a szívünkbe a Szt. Sz. belevéste Kr. arcát, és az Ő lénye az üzenet. Hogy pl., Ő szelíd, alázatos, irgalmas és kegyelmes. Ő szent és tiszta. Ő türelmes és bűnbocsátó. A Kr. képére formált ember is ilyenné válik. Mert ha a szívünkbe ez van beleírva, akkor a szív teljességéből szól a száj, és az ilyen szívből krisztusi tulajdonságok származnak, ami meglátszik a szavainkban, tekintetünkben, abban, amiről önként lemondunk, abban, amiben kedvünket leljük, egyszóval mindenben.

Befejezés:

Róm 8:29 Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek. Erre vagyunk elhívva, hogy Kr.-hoz hasonlatosak legyünk, és Istenhez is, mert Kr. a Zsid 1:3 szerint az Atya dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása.

Emlékezzünk arra, hogy Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette. A bűn ugyan közbejött, de Isten célja mégis megvalósul azoknál, akik J. Kr. dicsőségét szemlélik.

Felfoghatatlanul nagy az elhívásunk: J. Kr.-hoz, Istenhez hasonlóvá válni. Ezért tegyünk úgy, ahogy Pál apostol írta a Filippi levélben: hagyjunk mindent kárba veszni, és ítéljünk mindent szemétnek, ami akadályoz abban, hogy Kr.-t szemléljük, Őt megismerjük, és Hozzá hasonlóvá váljunk! Ámen.